Sajtó
MTV 149.adás 2003 szeptember 27
Unokáink sem fogják látni
Következzék egy másfajta "házdísznézés" ezután! A graffitik témaköre.
Az épített környezet beszennyezése mindennapi gondunk ma már, ha ez így megy tovább, a legmocskosabb város címért biztosan sikerrel indulna el Budapest. Van, akik meg ebben lelik örömüket. És némelyik szennyet eltakarítani sem könnyű.
A MÁV-nak volt egy - szerintem - rendkívül szerencsétlen akciója, mely során az egész sajtót meghívva, rengeteg kamera előtt kijelentették, hogy ők a graffitisek számára vasúti kocsikat biztosítanak, ha a sprézők vállalják, hogy csak azokat koszolják össze, festik be, a többit meg békén hagyják. A vasút egyik vezetője aláírással, pecséttel hitelesítette a megállapodás iratát, és aláírták a magukat graffitisként meghatározó társaság jelenlévő tagjai is De nem a nevüket írták a papírra, hanem a jelüket, a kriksz-krakszukat, a "tag"-et, amit aláírás gyanánt használnak. Sajnos nemcsak ezen a papíron, hanem a házak falain, a kapukon, a szobrokon, meg a vasúti kocsikon változatlanul. A legtöbbjük a krimikből ismert sísapkában jelent meg, vagy más módon eltakarva arcát, tehát se nevüket, se fizimiskájukat nem vállalták. Kizárólag azt a jelet, amivel oly sokszor találkozunk a közterületeken.
Bárki megfigyelheti: ugyanazok a jelek ismétlődnek méterenként, félméterenként számtalanszor. Nem volt értelme bejárni az országot ahhoz, hogy jellemző példákat találjunk. Megálltunk a Margit körúton és néhány ház környezetében fölvettük, amit láttunk: kapukat, házfalakat s fölvettük azt is, hogy a falfirkát végzők igyekeznek minél magasabbra hágni, a szinte elérhetetlen pontokon bizonyítani, hogy milyen bátrak, ügyesek. És mindegy az, hogy a felület kőből készült, vakolattal burkolt, vagy üvegfelület, vagy fém, mindent befestékeznek. Ezt pedig - akárhogyan is nézem - mások tulajdonának a rongálása. Az pedig megkérdőjelezhető, amit mindannyiuk nevében megígérnek a festékezők - nyilvánosság előtt önmagukat vállaló - képviselői. Az is hányszor hangzott el különböző nyilatkozataikban, hogy megkímélik a műemlékeket, a templomokat. Elég megnézni a Margit körút műemlékeit, a volt városfalat, a templomot, látszik mennyire nem vehető komolyan az ígéretük!
Láttuk, hogy néhány ház földszintjét, a kapuk, kirakatok környezetét már többször átfestették a tulajdonosok, de újra és újra a vandálok festéke borította el. Aztán már úgy maradt.
Az emberek mintha föladták volna a reménytelen küzdelmet a tiszta környezetért.
A MÁV, a vasúttársaság megengedheti magának azt, hogy bizonyos vasúti kocsikat fölajánl, hogy másokat megkíméljenek. De a társasházak tulajdonosai, vagy a szobrok gondviselői nem tudnak más társasházakat és más szobrokat fölajánlani annak reményében, hogy megkíméljék megkíméltessék a sajátjukat! Hibás ez a felfogás.
A fiatalok már ott a helyszínen röhögcséltek, és azt beszélték egymás között, hogy azt az élvezetet, amit a tilosban járás jelent, senki nem veheti el tőlük. Idézek abból, ami ott a nagy nevetgélés közben az egyik fiatal szájából elhangzott az aláírási ceremónián. Íme:
"ezt a folyamatot megállítani nem lehet, legfeljebb fékezni, de megállítani nem."
Azért lehet valami reményünk.
Ahány országban jártam építésüggyel kapcsolatos vásárokon, mindenütt ott vannak azoknak a standjai, akik kínálják az újabb és újabb technológiákat a házak, kapuk és utcák megtisztítása érdekében.
Az I. kerületben a városrész megtisztítására elkülönítettek ötmillió forintot a pályázó társasházak, intézmények támogatására. A XIII. kerület meg rendeletben írja elő, hogy építés, felújítás esetén az építési engedélyben elő kell írni a felületek graffitti-ellenes védelmét.
Éppen a Kulturális Örökség Napján, vasárnap mentek el az emberek Ács Gábor rádiós kollegám felhívására, hogy megpucolják a Szabadság-hidat. Remek hangulatú munka volt, s a festékeltávolítást vállaló cég, az Ifotech Kft. maga szponzorálta a munkát oldószerrel, szivaccsal, szakemberekkel.
Sok munkájába, rengeteg pénzébe kerül magánembernek, önkormányzatnak, mindenkinek a takarítás, miközben keveseknek azt az örömet jelenti, hogy ilyen módon magukat megmutassák, s a mások tulajdonában okoznak károkat, amikor azt sajátos ízlésüket követve összepiszkolják. Nem tudom mi a az egyedül helyes megoldás. Az, amit a fiatalember mondott kinn a Nyugati pályaudvar mellett, biztos, hogy talán lefékezni lehet a folyamatot, de teljesen megállítani nem.
A továbblépéshez arra is szükség lenne, hogy a jog emberei, meg azok, akiknek a rend védelme a feladatuk, a sarkukra álljanak, s büntessenek végre.
Ráday Mihály
vissza
| 
|
|